Hétfő, 2017-10-23, 2:19 PM

A mágia világa
9.jpg


A Mágia
A legtöbb mágikus cselekedetet a közhiedelem babonának tekinti, ugyanakkor néhanapján szinte mindenki alkalmazza ezeket a rítusokat többnyire abból indulva ki, hogy "ártani azért biztos nem fog..." Az, hogy mit nevezünk babonának, azonban csupán nézőpont kérdése. Tény, hogy ott, ahol a hit, és a vallás összekapcsolódik, óhatatlanul megjelennek a mágikus cselekedetek is. A legtöbb mágia célját tekintve többnyire a védelmező és a szerencsehozó eljárások körébe tartozik, amelyekre általában számos kifejezésforma létezik a nagy vallásokban, nevezetesen a katolicizmusion belül is. Azonban ezek a mágikus vonatkozásokat az idő multával egyre inkább elrejtik, sőt egyenesen tagadják az egyházak, ezáltal maguk a mágikus rituálék is egyre inkább elveszítik tényleges erejüket. A modern ember az őt érő számtalan kommunikációs lehetőség jóvoltából mérhetetlenül sokféle hatás alá kerül, észrevétlenül és folyamatosan finom rezgések tömege éri. És ezek bizony akarva-akaratlanul mágikus befolyást is gyakorolnak ránk. Ezért kerül fókuszba és válik elkerülhetetlenül szükségessé, hogy újra felfedezzük és felújítsuk azokat az ősi ismereteket, saját szunnyadó készségeinket és képességeinket, amelyek segítségével képesek vagyunk ezeket a befolyásokat észlelni, energetikailag megtisztítani, illetve elhárítani. Számomra valahogy öröktől fogva evidens volt, hogy a mágikus hatás egy "létező" dolog. Igaz, azt sokáig nem akartam tudomásul venni, hogy vannak önállóan ható gonosz erők is. Idővel azonban számos spirituális tapasztalat ért, amelyek meggyőztek arról, hogy bizony igenis, léteznek ilyen erők. Érdekes, ezek a sötét erők nem feltétlenül ördögien riasztó formában jelentek meg, sőt... A leggyakrabban éppen köznapi, konvencionális köntöst öltöttek. Sajnos, éppen ebben rejlik a legfőbb erejük! Kötő és romboló erőkről van szó, amelyek iriggyé, kishitűvé, számítóvá, keményszívűvé tesznek és megterheli fizikai testünket is. A fehér mágia az, amely kivezető utat mutat ebből a helyzetből. Segítségével képessé válunk felébreszteni magunkban azt az ellenerőt, amely megóv a sötét hatalmaktól. Azonban mindez csak akkor válik lehetségessé, ha mi magunk akarjuk, és elfogadjuk a fekete és fehér erőknek a létezését. Ellenkező esetben ezek nem valós veszélyek és kiutak, hanem csupán babonák maradnak számunkra. Egyéb ezoterikus gyakorlatokkal összehasonlítva sok esetben úgy tűnik, a fehér mágia sokkal jobban támaszkodik az ősi tapasztalatokra, éppen ezért aki ezt az utat választja, gyakran nem számíthat kész receptekre és pontos utasításokra. Természetesen vannak bizonyos keretek és útjelzők, amelyek segítségünkre állnak eldönteni, hogy valóban jó úton járunk-e? Az egyik ilyen segítség maga a szintén ősi asztrológia, illetve ennek karma-asztrológiai része. Ennek az adatgyűjteménynek nincs más célja, mint a fent említett kereteknek és az útjelzőknek a kijelölése. Nem más a cél, mint annak a széles térségnek és keskeny mezsgyének a felvázolása, ahol a fehér mágia létezni tud. A fehér mágia térsége nagyon tágas, ugyanakkor azonban a mezsgye, amely elválasztja a fekete mágiától, bizony hihetetlenül keskeny...Fogalmak gyűjteményeAlsó asztrális test: az a hordozó vagy közvetítő test, amelyben egy lény akkor létezik, ha már a fizikai teste meghalt, de a szelleme még itt maradt az anyagi világban, azaz nem sikerült átmennie a szellemvilágba. Az alsó asztráltest összefüggésben áll a tudat alacsonyabb síkjával, az alsó asztrális síkkal.Alvajárás: igen mély hipnotikus állapot, amelyet az emlékezet kihagyása (amnézia) jellemez. Másik formája az éjszakai alvajárás.Asztrális sík vagy világ: a fizikai sík vagy világ után következő dimenzió. Szellemek lakják, és számukra ez a világ olyan, mint számunkra a fizikai világ. Az asztrális síknak több szintje van: a két fő alsík az alacsonyabb asztrál és a magasabb asztrál.Asztális test: egy olyan test, amely magasabb frekvencián vibrál, mint a fizikai test. Úgy gondolják, hogy a fizikai testén túl minden élő embernek van asztrális teste is. Néha "érzelmi test"-ként is emlegetik.Aura: láthatatlan elektromágneses erőtér, amely az élőlényekből - emberekből, állatokból és növényekből - árad ki. Állapotára a gondolatok, az érzelmek, az egészség, és más információk is hatással vannak.Automatikus írás: az az írás, ami akkor jön létre, amikor szellemek irányítják az ember kezét. Automatikusan írni többféleképpen lehet, így ceruzával, írógéppel, számítógép klaviatúrával, stb...Démon: egy másik dimenzióból származó ördögi teremtmény.Diszkarnáció: olyan szellem, ami a fizikai sík csapdájába esett. Ez magasabb síkon való létezés helyett a saját teste nélkül él a földön. Hasonló értelmű a "szellem" és az "entitás" szavakhoz.Médium/mediátor: az a személy, aki pszichikai érzékenységénél fogva képes a szellemekkel érintkezni, és akin keresztül a szellemek megnyilatkozhatnak.Ouija tábla: az a tábla, amelyre az abc betűi, az "igen" és "nem" szavak vannak meghatározott formában felfestve. Ehhez egy planchette tartozik, amely a táblán a médium által mozgatva kibetűzi az üzenetet. Az eszközt a szellemekkel való kapcsolatteremtésre használják, általában a spiritualisták.Ördögűzés: az a rítus, amellyel a sátáni vagy démoni megszálló szellemeket űzik ki az emberekből vagy tárgyakból (házakból).Ördögűző: igen magasan képzett specialista -rendszerint katolikus pap - aki egy meghatározott, úgynevezett ördögűző rituáléval űzi ki a megszállottból a sátáni vagy démonikus szellemet.Plancette: az az eszköz, ami az ouija táblához tartozik. Ez általában egy-egy mutatóval és rövid lábakkal ellátott kis, tábla, amely háromszög vagy szív alakú.Pszichikus: olyan személy, mely az öt fizikai érzékszervvel felfoghatón túli érzékelésre is képes.Pszichikus műtét: olyan, emberi testen végrehajtott operáció, amelyet médium által hajtanak végre.Reinkarnáció: a lélek ciklikus visszatérése a fizikai síkra.Római rituálé: az a hivatalos ördögűzési ceremónia, melyet katolikus papok végeznek.Sámán: többnyire "boszorkányorvos" vagy "orvosságos ember"-ként ismert személy, aki ősi módszerekkel gyógyítja és őrzi meg a közösségéhez tartozók egészségét.Szeánsz: spirituális gyűlés, mely a szellemekkel való kommunikáció vagy a szellemi jelenségek bemutatását célozza. Ezt a speciális gyűlést rendszerint médium vezeti.Szellemkutató (dowser): az a személy, aki pszichikai képességei segítségével felismeri a láthatatlan dolgokat (földalatti vízért, ásványokat, olajat, entitásokat, egészséggel kapcsolatos dolgokat, stb…) Az ilyen embereket egyes helyeken "víziboszorkányoknak" (Water witch) nevezik.Szellem: az ember hallhatatlan lénye. Általában felcserélhető a diszkarnáció vagy entitás szavakkal.Szellemi vezetők: a szellemvilágból származó, igen magasan fejlett lelkek, akik az élő emberek megsegítésére vannak kiválasztva. Azon elhunyt szeretteink is lehetnek vezetők, akik sikeresen átjutottak a túlvilágba. Ők időről-időre visszatérnek, hogy az élet nehéz döntéshelyzeteiben utat mutassanak, irányítsák léptünk. Fontos tudni, hogy ők nem hatolnak be a megsegített emberek testébe vagy aurájába.Szellemvilág: az élet azon színtere, melyet a fizikai világból sikeresen a Fénybe, vagy onnan még tovább jutott szellemek laknak. Az az elfogadott nézet, hogy ez a létsík magasabb frekvencián vibrál, mint a fizikai világ.Tarot kártya: speciális kártyacsomag, mely segítségével a vetésen résztvevők múltjukat, jelenüket, jövőjüket akarják felfedni, vagy ezek körülményeit értelmezni. A különböző lapállásokat általában egy szellemi impulzusokra fogékony ember értelmezi.Telepátia: gondolatok, gondolatképek vagy sugalmak szellemi úton való továbbítása vagy vétele.Testen kívüli tapasztalat: amikor a szellem-test kilép a fizikai testből, de egy vékony ún. "ezüstfonál"-lal továbbra is odakötődik. A jelenséget néha asztrál projekcióként, vagy lélekutazásként is emlegetik.Tisztánhallás: az a képesség, amellyel rendelkezők meghallják a fizikai hangokon túli hangokat.Tisztánlátás: az a képesség, amellyel rendelkezők meglátják a fizikai látás számára láthatatlan dolgokat.Transz: csökkent tudatossági szintű, alvásszerű állapot. A transz mélysége a felszínestől az ún. "mélytransz"-ig terjedhet. Lehet hipnotikus, autohipnotikus, vagy spontán.Transzmédiumok: olyan mély pszichotikus érzékenységű személyek, akik egy időre átmenetileg szándékosan elvesztik a tudatukat abból a célból, hogy megszállhassák őket a kommunikálni vagy gyógyítani vágyó szellemek.Tudatalatti: az elmének az a része, mely az ún. "tudatküszöb" alatt működik. A tudatalatti képes arra, hogy pontosan úgy tárolja az emlékeket, ahogyan azokat a megtörténésük pillanatában érzékeltük.Ujj-jelek: hipnotizőrök által használt kommunikációs rendszer, amellyel kapcsolatba léphetnek a hipnotizált személy tudatalattijával. Ilyenkor időlegesen a belső tudat irányítja az ujjakat, és ez határozza meg, hogy az "igen", a "nem" vagy a "nem akarok válaszolni" ujjakat mozdítsa meg.Vezetés (channeling): az olyan folyamat, amely során egy szellem egy médium fizikai teste által nyilvánul meg. Ez történhet beszédben, írásban, festésben, zenélésben vagy mások gyógyításában, sőt "műtétek" végrehajtásában.A mindennapi élet mágiájaA sorsalakítás pszichológiájaAz emberi lét a múlt és jövő két pontja között játszódik le. Mindannyian a rejtélyes múltból az ismeretlen jövő felé tartunk. Kevesen tudják, illetve csak egészen kivételes szellemek tudatosítják, honnan jöttünk és hová megyünk. Az ember általában a születés és halál két sorompója közé beszorítva küzd titokzatos ösztönzései megvalósításáért. Úgy érzi, e rövid intervallumba kell bezsúfolnia reményeit, ambícióit, szerelmi vágyait. Homályos célja elérésére, amelynek a "boldogság" fedőnevet adja, csak e villanásnyi létpillanat áll rendelkezésére.Bár e magatartás lényegében helytelen, mivel éppen a sóvárgott célhoz nem visz soha közelebb, mégis rejt valami transzcendens magot, amely a lélek tudattalan emlékezetében gyökerezik. Ez a mag az éppen folyamatban lévő inkarnáció fontosságának sejtelme.A sorsalakítás, a sors fölötti uralom megszerzése állandó harc a determinációval, vagyis a szellem harca az anyaggal és a démonokkal. Az anyag rajtunk súlyosodik, a démonok bennünk tombolnak. A determináció kizárólag olyan mértékben és olyan módon érvényesül sorsunkban, ahogyan belső magatartásunk idézi, és jellemünk aláveti magát neki.Az alakulásban lévő sors nem a múltban vagy jövőben, hanem a jelenben izzik. E ponton zajlanak a különféle döntő folyamatok. Ebben a mozzanatban megy végbe a múlt feldolgozása és a jövő kialakítása. Tehát mindig, mindenkor a jelen élet, az aktívan cselekvő, küzdő, felismerő jelenvalóság egyetlen esélyünk önmagunk felszabadítására.A létforma, amelyben élünk a legközelebbi, megoldásra váró feladatunk. A félelem legyőzése nélkül sohasem lehetünk sorsunk uraivá. Elnehezült erőink szublimálása nélkül nem szárnyalhatunk éteribb síkokra, ahol az élet feltételei sokkal kevésbé fájdalmasak. Vakságunk megszüntetése nélkül nem láthatjuk meg a lét titkait.A mindennapi élet mágiájának ismertetése olyan eszközökhöz kívánja segíteni az érdeklődőket, amelyekkel kibogozhatják a kínos, megoldhatatlannak látszó apró szövődményeket, amelyek a hétköznapok kicsinyességeihez, sikertelenségeihez és bosszúságaihoz láncolják őket. Ezek a kötelékek az égre tekintő képzelet előtt talán Gulliver láncainak tűnnek, amelyekkel liliputiak kötözték a földhöz. Ha azonban rángatni kezdi őket, kiderül, hogy a húsába vágnak, képtelen kiszabadulni közülük, csaknem teljesen megbénítják. Ha sikeresen kioldja őket, sorsának bonyodalmai, szakadékai fölé lendül, s úrrá lesz ott, ahol leigázott rab volt eddig.Hangsúlyoznunk kell, hogy egy pillanatig nincs szó pusztán elméleti felismerésekről - csak azokról is. Az elmélet nélkülözhetetlen tervként szerepel e munkában, amely egyedül a megvalósítás által realizálódik. A megvalósítás annyit jelent, hogy e módszereket beleszőjük minden percünkbe, leghétköznapibb elfoglaltságainkba, az emberekkel és önmagunkkal való viszonylatunkba. Gondolat- és érzésvilágunkban éppúgy alkalmazzuk őket, mint cselekvéseinkben.Az élet két áramlataÖntudata minden embernek van, de legtöbbször hamis célokra pazarolja. Értékét lerontja az önimádat, személyes fontoskodás és az a hiábavaló kívánság, hogy sorsába a körülmények szerencsés összetalálkozása hozzon hirtelen javulást. Pedig sem a hatalom, sem a jólét, de még a tudás, megértés, bölcsesség sem önkéntes adományai az életnek. Nincsen olyan külső vagy belső eredmény, amelyet ne előztek volna meg nagy erőfeszítések. A "sikeres" ember sikerének feltétele képességeiben, magatartásában az erre való törekvésének tisztaságában van meg. A "népszerű" ember ösztönösen, de pontosan eleget tesz mindazoknak a kívánalmaknak, amelyek az ilyenfajta érvényesüléshez szükségesek. Ugyanígy a benső dicsőséget sóvárgó ember úgy csoportosítja erőit, hogy ezen a területen hozza létre győzelmeit. Ez a becsvágy persze a legmagasabbrendű, de célja a legnehezebben elérhető. Magában foglalja a világ által elénk állított feladatok sikeres megoldását, a nagy egyensúly kialakítását, amely minden irányban semleges, anélkül hogy terméketlenül passzív lenne. De erről később.Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Mikor sikerről és sikertelenségről beszélünk, nem csupán a külső érvényesülést vagy kudarcot értjük alatta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk.A megalkuvók, a bátortalan, pillanat-koncukat féltő szolgalelkek a negatív életáramban sodródnak. A sorsteremtő, sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram erőiből merítenek.Mágiáról beszélünk. A tétel, hogy "a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek", s a rejtélyes utalás, amely szerint "a bölcs uralkodik csillagain" egyedül a mágia fényében nyer valódi értelmet. Mert a determináció ott végződik, ahol a mágia kezdődik. A determináció a létrejött okozatok világára vonatkozik. A mágia a láthatatlan okokat befolyásolja, az okok természetét változtatja meg, amelyekből az okozatok erednek. A mágia képes rá hogy az ember nemcsak nemzőerejével, hanem intellektusával is teremtsen. Az ideák világából életet hívjon létre, életet formáljon, amely megjelenik fizikai realitássá lesz, sőt döntően átalakítja sorsunkat. Ugyanez a képesség, aszerint, hogy milyen irányba vetítik, köt és old. Önmagát a jelenségekbe szövi vagy visszavonja belőlük.Zsarnoki csillagujjak csak addig parancsolna sarokba bennünket ijedt, dadogó statisztának, míg elhisszük, hogy az életnek van mellékszereplője. Míg elhisszük, hogy van olyan helyzet, olyan fizikai gátlás vagy terhelés, amely megakadályozhat bennünket életünk nagy művének létrehozásában, feltéve, hogy létre akarjuk hozni e művet. Mert valamilyen formában mindenki produkálhat. Mindenki világító, melegítő, életmentő és életmegújító központjává lehet egy erőkörnek, amelyből merítenek, s amelynek fényét a visszaverődés törvényénél fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az átfűti maga körül az atmoszférát, s ebben a hőben saját fénye is váratlan, csodálatos inspirációktól izzik fel.Az emberek túlnyomó többsége nem más, mint talajban gyökerező fa. Eltűrik, hogy a klíma, a környezet, a munkahely bélyeget üssön rájuk. Nemcsak bőrük, szemük, hajuk színe, de egész gondolkodásmódjuk és életrendjük e befolyás alatt áll, minden rezdülésével függ tőle és ki van szolgáltatva neki. Kétségtelen, hogy ilyenfajta hatások alól senki se vonhatja ki teljesen magát. Az ember mégis föléjük emelkedhet.A fa nem változtathatja meg környezetét. Ott kell maradnia, ahová gyökere beágyazta.Az ember, ha környezete nyomasztó, terméketlen, fejlődésgátló, kiléphet belőle. Megváltoztathatja környezetét. Ehhez azonban pontosan ismernie kell a sorsán, egyéniségén uralkodó törvényeket.Ha elménk megtalálta ideálunkat, az életcéllá lett ideál mágneses pólusként vonz bennünket magához. Megrövidített térben, összevont időben mozgunk feléje, mert a vele való kontaktus felszívja, magára vonja imaginációs, tehát mágikus energiáinkat. Ez annyit jelent, hogy az erők, amelyeket gátak építésére használhatunk, lassanként kivonódnak onnan, és más mederbe ömlenek. Ezzel az átcsoportosítással úgy elernyednek a feszesen álló tilalomfák és megelevenedett rémképek, mint a ballonok, amelyekből elillan a levegő.A következőkben részletesen ismertetjük azokat a törvényszerűségeket, amelyek alkalmazásával az élet bármely területén eredményt érhetünk el. Akik e törvényszerűségek alkalmazására belső okok, legyőzhetetlen pszichikai terhelések miatt látszólag nem képesek, azok részére is gyakorlati tanácsokat adunk, miképpen küzdhetik le fejlődésgátló gyöngeségeiket.A külső és belső magatartás kölcsönhatásaAz eredményes élet pszichogenezise mindenkor kettős természetű. Egy külső és egy belső részre tagozódik. A követendő módszer tehát belső világunk és külső magatartásunk képzésére egyenlő súlyt fektet. Az akarat, koncentratív képesség, imagináció, karakterológiai ismeretek, az önanalízis és szimbólumfejtés tehetségének fejlesztését éppoly fontosnak tartja, mint bizonyos feltételek betartását a külső viselkedésben. Mert szavaink, mozdulataink mind önkénytelen rituálék, amelyek erőket indítanak el, különféle hatásokat provokálnak környezetünkből, végül visszahatnak ránk.Ha összehasonlítunk egymással két embert, akik közül az egyik az életnek úgynevezett "főszereplője", vagyis kreatív, lendületes, akcióiban sikeres és népszerű, a másik pedig árnyékbanjáró, önbizalomhiánytól kínzott, tipikusan "peches" karakter - látni fogjuk, hogy a kettő felépítésében, általános viselkedésében milyen mélyreható különbségek mutatkoznak.A "peches" ember folytonosan siránkozik, panaszkodik, régi sérelmeit beszéli. Sértődöttsége esetleg oly mély, hogy fuldokolva magában tartja e tartalmat, de gondolatai medrét színültig tölti vele. Arckifejezése, testtartása, minden pórusa ezt az atmoszférát árasztja. Ha valamit elmond, előadását pesszimisztikus megjegyzésekkel tarkítja. Rendszerint feltételes módban beszél ott, ahol határozottságra és lendületre volna szükség. "Ha esetleg..." - "Azt hiszem, amennyiben lehetséges volna, úgy talán..."- "Bár nem vagyok biztos benne" - "Várjunk... én nem tudom... hátha..." - ezek a kedvenc kifejezései.A "szerencsés" ember derűs és határozott. Soha nem panaszkodik. Akkor sem siránkozik, ha valami csapás éri. Bajai recitálásával nem terheli tehetetlen környezetét, mert ösztönösen tudja, hogy ebben nincsen semmi konstruktív. Ha problémáját valakivel megbeszéli, olyan embert választ ki e célra akiben megvannak a segítség feltételei. Mert a szolidaritás az emberi együttélés alapja. Senki sem maradhat teljesen önmagába zártan. Élete bizonyos pillanataiban feltétlenül szüksége van megnyilatkozásra és olyan inspirációkra, amelyeket csak egy másfajta, saját egyéniségét kiegészítő lénytől kaphat. Ezt a szolgálatot azonban egyedül attól kívánja, aki nyújtani tudja. A panasz, a minden életjelenségre rávetített kedvetlenség, sérelmeink kántálása olyan koldushoz tesz bennünket hasonlóvá, aki siető, begombolkozott emberekhez szegődik az utcán, és türelmetlenül odavetett alamizsnákból próbálja összehozni szükségleteit. A kifacsart tagokkal, szenvedéstől eltorzult arccal az utcasarkon némán vonagló koldus szintén nem arat többet nyomorúságos filléreknél, amelyek legfeljebb napi tengődését fedezik de állapotán, helyzetén egyáltalában nem változtatnak. Ez a magatartás a kívülállókból még sohasem váltott ki olyan döntő akciót, amely a koldust kivételes pozícióba emelte volna. Az attitűd maga a sors tehát; a rituálé, amellyel ezt az életformát idézzük, a magunkévá tesszük.A "szerencsés" ember állító módban beszél. Olyan célokat tűz ki, amelyeket elérhet, ha megteszi érte a szükséges erőfeszítéseket. S o tudja, hogy megteszi. Bizakodása nem irreális optimizmus, hanem meggyőződés abban, hogy ideáljainak megvalósítása a legnagyobb mértékben tőle függ.A "peches" ember mindenben halogató taktikával él. Szereti megvárni, mit cselekszenek mások, mielőtt o tenne valamit. Ha végül is akcióra kerül a sor, akkor nehézkes, a részleteket firtatja, idejét és erejét aprólékos, aggályos gondolatokra pazarolja. Mindig elkésik, vagy túl korán érkezik.A "szerencsés" ember nem odáz el semmit. Tennivalóit, amint felmerülnek, elintézi. Nem vár mások példájára, hanem cselekszik. Munkájánál nem veszteget időt aprólékos pepecseléssel, hanem nagy vonalakban dolgozik. A részletek lebonyolítására csodálatosképpen mindig talál megfelelő segítőtársakat. Természetesen pontos. Jókor érkezik. Meglepő érzékkel választja ki az alkalmakat. Társaságát keresik. Egyengetik az útját. Puszta atmoszférája: készsége és aktivitása támogatókat idéz. Mindig ad pozitív erőket áraszt, vonz, leköt és meggyőz, tehát kap: barátságot, érdeklődést, jóakaratot.A típusok meghatározása persze nem ilyen merev. A két véglet között a variációk óriási skálája húzódik. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a "szerencsés", "sikeres" ember gyakran egyáltalában nem boldog, s főként nem harmonikus. E fogalmakat ezért mindig magasabb értelmükben használjuk. Aki csak színlel, ügyeskedik, minden gesztusával saját önző érdekét szolgálja, s belül csupa rideg könyörtelenség, kapzsiság, az átmeneti sikereit is belső zűrzavar, bosszúságok, szorongások között éli át, s külső elbukása éppoly biztos, mint pszichikai összeomlása. Siker az, ha valaki önmagát is meggyőzi, felemeli, átvilágítja, mialatt konstruktív célja felé törekszik. Szerencse az, ha valami nagyszerű ideál kreatív szolgálata közben másoknak is adni képes. Nemcsak vezetékké lesz, hanem gyűjtőmedencévé válik, színültig telik gyógyító, megújító erőkkel. Nincs ennél nagyobb karrier és örök értékűbb gazdagság.A kérdésre, hogy vajon az is pozitív emberré változhat-e ilyen értelemben, aki eddig részben vagy egészen a negatív irány szenvedője volt, a válasz: igen. A mindennapi életben alkalmazott mágia által.Gyökeres változások lehetőségeA "peches", negatív, csillagoktól leigázott ember szerencséjére a világon semmi nem olyan biztos, mint a változás. Változik az emberi szervezet, változnak a körülmények és az idők. Egyetlen sejt nem marad a fizikumban, amely azonos lenne a hét év előttivel. Nos, e változás folyamatát a magunk által választott mederbe terelhetjük.Ha fejlődésünk menetének irányítását lomhán átengedjük az őrlő, kényszerítő körülményeknek, akkor a változás a sziklát kivájó víz munkájához hasonló lassúsággal megy végbe. Ha azonban lényünket határozott kézzel magunk irányítjuk, akkor az, ami lehetetlennek tűnt, egyszerre lehetségessé válik. Merev, nehézkes szellemünkben valóságos ideavénák fakadnak fel. S ebben semmi természetellenes nincsen. Mert a körülmények igen gyakran tennék velünk ugyanezt, ha felismernénk természetüket.Nyilvánvaló, hogy az intelligens, különféle tehetségek és adottságok hatalmát magába rejtő embernek nem kell szükségképpen megvárni a külső segítséget. Keresheti, előidézheti a változást. Elébe mehet. Menetét hatalmas mértékben meggyorsíthatja.A gondolkodás hatása életkörülményeinkreHa megvizsgáljuk cselekedeteink rugóját, konfliktusaink, gátlásaink, külső és belső bonyodalmaink viharos idegéletünk eredetét, minden esetben rátalálunk a démoni elemek zsarnoki uralmára. E démonok sokszor őszintén magasrendű szándékaink és jobb belátásunk ellenére alig elviselhető belső válságokba sodornak bennünket. A mélypszichológia szellemünk előtt láthatóvá teszi, tudatosítja ezeket a démonokat. Kinyomozza nevüket. Elárulja legkarmosabb dühvel védett titkukat; azt ugyanis, hogy sebezhetőségük függőségükben van. Létük pusztán sóvárgás és indulat. E határtalan, őrjöngő éhséghez eszközöket, testet az ember ad nekik. Az ember karjával ölelnek, kezével ütnek, ölnek, marcangolnak. Az ember érzékein, idegein át ízlelik a kéj és kín, az öngyilkos félelem extrém ízeit. Amilyen mértékben alávetjük magunkat befolyásuknak olyan mértékben uralkodik el bennünk e démoniság alapjellege, az anarchia, amilyen mértékben erőtlenedik a szellemi kontroll s a fizikum egészséges egyensúlytörekvése, olyan mértékben nyer hatalmat a szervezetben különféle betegségek tömege szervi bajoktól a szorongásos neurózisig és idegösszeomlásig.Most lássuk e folyamatot gyakorlattá fordítva! Hogyan nyer a démon fokozatosan hatalmat fölöttünk? Milyen módon engedünk át neki egyre több területet? Miképpen tesszük lehetségessé számára a besurranást intellektusunk klauzúrájába, ahol azután énünket megbénítja, detronizálja, s ezzel létrehozza a kaotikus érzelmek, indulatok és szenvedélyek pusztító diktatúráját.Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a démon láthatatlan, s minden cselekvése álcázott. Célja felé nem hirtelen tör, hanem fokról fokra, mégpedig az ösztönök hüllőravaszságával.A szervezet központja az agy. Mindenfajta életműködés az agyból indul ki, és minden benyomás oda érkezik be. A látható organizmus mögött álló magasabb impulzusok is e precíziós közvetítő állomáson keresztül hatolnak a fizikumba, tehát az érvényesülést kereső mélységi erőknek sincs módjukban megkerülni.Az akaratnak, amely uralomra tör, legelőször az ember gondolkodását kell befolyásolnia. A gondolattartalom, az agyat átható szellemi atmoszféra az az absztrakt esszencia, amely a tudattalan működési parancsokkal együtt szétárad, szétsugárzik a szervezetben, és determinálja egész magatartását. Kóros irányú megváltozása katasztrófát jelenthet nemcsak idegéletében, hanem fizikai szervezetében is.Ha egy impulzus e gondolatközpontba hatol, megrögződik, és atmoszférát teremt, azt a homályban tevékenykedő démoni elemek már megvalósíthatják az organizmusban. Legális módon polgárjogot nyertek rá. Működésük tehát kettős. Különféle szubjektív, érzelmi hatásokon keresztül megadják az impulzust, vagy egyszerűen a külvilágból érkező negatív benyomásokat mélyítik el névtelen indulatokká, szorongássá, azután a gondolattá született romboló szándékot véghezviszik.Vegyünk példaképpen egy olyan embert, aki a világgal és önmagával diszharmonikus viszonyban lévén, minden benyomást, amely éri, keserű, sötét, baljóslatú szentenciákká ültet át. Furcsa kielégülést talál abban, hogy sérelmeit, véleményét a legmérgesebb, legmaróbb fogalmakba öltöztesse. Ezek a fogalmak gonosz, csüggesztő, életkedvőrlő tartalomtól gőzölögnek, s olyan légkört árasztanak, mint egy hullakamra. S ott rögződnek az agyban, ahonnan az összes mozgató- és érzőidegek fővezetékei, csatornái nyílnak. Ennek következtében mi történik? Az egész pszichikai és fizikai szervezet kezd fokozatosan hozzáalakulni a szerencsétlen vezérideához. Az olyan ember magatartása, viselkedése, külső és belső légköre olyan, hogy kedélyélete, depressziója állandósul. Átmeneti kellemetlenségekből tartós nehézségek válnak. A körülmények mintegy varázslatra halmozni kezdik a "pesszimisztikus" világnézet igazolását. Ez azonban nem elég. Emésztési zavarok esetleg cukorbaj lép fel nála. A sok ráhalmozódó baj levertté, elkeseredetté teszi. Lefogy. Rosszul alszik. Ólmosan fáradt. Nincs munkakedve. Nincs ötlete. Ingerült. Tartása esett, görnyedt. E görnyedt, rejtőző, védekező tartás következtében nem lélegzik rendesen, s szervezete oxigénegyensúlya felborul. Az oxigénszegénység valóságos vérszegénységhez vezet, és ez további kórságok egész lavináját zúdítja rá. Ráadásul minden barátja elfordul tőle. Nincs senkinek türelme hozzá. Panaszait elhárítják, láthatólag unják. Állása is veszélybe kerül. Családjával összevész. Egyedül van "az aljas, önző, könyörtelen világ közepette, testi-lelki nyavalyáknak kiszolgáltatva".Micsoda dühödt tiltakozást váltanánk ki vele, ha ezen a ponton rámutatnánk, hogy zuhanó, szétbomló szervezete, rossz sorsa meglódítója maga az áldozat volt. Hogy belőle vetült drámájának minden mozzanata. Ítéletét o szövegezte meg, o adta át a végrehajtó szerveknek: ösztönei, indulatai, szubjektív, zűrzavaros érzésvilága démoniak. A többi esemény már ebből következett. Kedvetlensége kedvetlenséget szült iránta. Bizalmatlansága bizalmatlanságot eredményezett, ez pedig visszahatott önbizalmára, és megmérgezte. Ügyetlenné, félszeggé vált. Minden feléje irányuló mozdulatból támadást lekicsinylést vélt kiolvasni, tehát "elhárított", o provokált először. Nyugtalan, elégedetlen, szorongó áramoktól túlfeszült idegrendszeréből harapós szikrák pattantak minden irányba, de környezete ennek következtében való elhúzódását, menekülését látva, o érezte magát megvetettnek, üldözöttnek. Hibát hibára halmozott. Görcsös, időszerűtlen, kétségbeesett kísérleteket tett a belőle folyó akciók reakcióinak erőszakos leküzdésére. Pózokat öltött, ágált, nevetséges túlzásokba esett vagy siránkozott, indulatkitörésekkel zsarolt, mire hóbortos, árnyakkal hadakozó futóbolondnak nézték. Még olyan jóakarói is megrendültek benne, akik addig sajnálták, és próbálták megérteni állapotát.A végtelenségig lehetne sorolni, elemezni az egyetlen végzetes mentális expozícióból eredő és minden irányban kiterjedő láncreakciókat, amelyek az ember testi és lelki erőit felmorzsolhatják. A fenti példa szinte kibogozhatatlan bonyodalmakká szövődött csődtömegének magjában mindössze néhány, szokássá lett, mágikus erővel beidegződött gondolat sötét formulája izzott, s e formula hatott ragályhordozó baktériumoknál gyilkosabb kórokozóként. A példát persze szándékosan rajzoltuk fel ilyen éles vonásokkal és drasztikus színekkel, hogy tudatosítsuk lazára engedett, felelőtlen gondolkodásmódunk veszélyeit.Át kell értenünk végre teljes súlyában, hogy minden testet öltött dolgunk nemzője a gondolat, nemzője betegségeinknek, kudarcainknak, balsorsunknak is. Egészséges, konstruktív, harmonikus gondolatok egyensúlyt hoznak létre szervezetünkben éppúgy, mint körülményeinkben.Gondolatok gyógyító erejeA gondolatok mögött erjedő, a gondolatokat inspiráló terhelések, a szervezet és a pszichikum determinált alkata csak látszólag teszik kezdet és vég nélkül való circulus vitiosus-szá a démoni impulzusok és az azokból kialakuló gondolatok egymásra hatását. Valójában addig tart ez a görcsös összefonódás, míg a kezdeményezést és az uralmat a démoni elemek birtokában hagyjuk. Míg eltűrjük, hogy a kétes gyökerű, szubjektív értékek és ítéletek gazként burjánozzanak agyunkban, minden rendszer és irányítás híján olyan irányba sodródjanak, ahová a mélység vonzása vezeti őket.Abban a pillanatban, amint kristályosan világos valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok kiszorítják a negatív hatásokat, gyökeres változás áll be életünk minden tendenciájában. Akkor is ha bénító hajlamokkal születtünk, feltéve, hogy szervezetünkből még épségben hagytunk valamit.Az oldó, gyógyító gondolatok megtalálása azért nehéz, mivel a személyiség démoni fertőzéstől kikezdett részei védekeznek a fénybe helyezés minden kísérlete ellen. A legintelligensebb embernél is szinte értelemzavar mutatkozik e pontokon. Úgy tűnik, a diagnózis bármilyen pontos meghatározása sem képes összekapcsolni az egyén tudatát a benne végbemenő folyamatok valódi természetével, márpedig az ellenszérumot e felismerésből neki magának kell kitermelnie. Erről az állapotról bármelyik pszichoanalitikus orvos és a lélek minden gyógyítója érdekes tényeket közölhet. Nyilvánvaló persze, hogy e rövidzárlatot, éppúgy, mint az érzékeny tiltakozások riadt elzárkózás, sértődött ellentámadás és önáltató fedő-történetek áradatát is a védekező ösztön-élősdiek hozzák létre a gyógyszer hatástalanítására, amely létüket fenyegeti.Mindazonáltal addig is, míg gyarapodó ismereteink, segítőtársaink, végül az önanalízis támogatásával rátalálunk egyéniségünk minden betegséggócának sajátos szellemi ellenszérumára, vannak bizonyos általános törvények, amelyeket belső és külső magatartásunkban sem szabad többé figyelmen kívül hagynunk. A lélek egészségének olyan törvényei ezek, mint a test elemi higiéniai szabályai. E törvényeket négy pontban foglaljuk össze:1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító láthatatlan örvény zárja körül.2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpirizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tőle.3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.4. A sérelmeit, fáradalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s előbb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. Ezért:SOHA SENKIHEZ NE LEGYÜNK BARÁTSÁGTALANOK MÉG GONDOLATBAN SEM! NE PANASZKODJUNK NE ENGEDJÜK ÁT MAGUNKAT ELKESEREDÉSNEK ÉS FÉLELEMNEK! KERÜLJÜK A GONOSZ, MARÓ, ELÉGEDETLEN GONDOLATOKAT ÉS HANGOS DEFINÍCIÓKAT!A már rögződött vagy rögződni akaró, káros tendenciákat a következő módon lehet áthangolni:A depresszív impulzusoknak nem adunk gondolattestet abban a formában, ahogy mérgezett tartalmuk megkívánná, hanem antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre őket. Nem fojtjuk el tehát. Veszélyes komplexumukat nem gyömöszöljük vissza a tudattalan zónákba, ahol tovább fertőzhetnének és erjedhetnének, hanem az értelem fényében kiengedjük belőlük a feszítő rossz gőzöket. Például:Valaki fél egy közelgő dátumtól, mikor nehéz körülmények között helyt kell állnia. Ez a dátum jelenthet vizsgát, egzisztenciát eldöntő bemutatkozást, bírósági tárgyalást, nyilvános szereplést stb.A negatív egyéniség ilyenkor átengedi magát őrlő gondolatainak. Számtalanszor végigéli a különféle buktatókat, izgalmas veszélylehetőségeket. Képzelete hóhérrá, fordulatos grand guignol szerzőjévé alakul át, és saját szerencsétlen fantomalakját a legelviselhetetlenebb megszégyenítések, kínos helyzetek középpontjába állítja. E procedúra alatt önbizalmát valósággal felmorzsolja. Mire elérkezik az idő, hogy jó képességei birtokában, a pillanatnak megfelelően, spontán cselekedjék, kapkodó, remegő, félszeg idegronccsá válik. Gondolatai cserbenhagyják. Emlékezete kihagy. Reflexei ellene fordulnak. Pirul, dadog, verejtékezik. Megnyilvánulásai ellenszenvesek, riasztóak, összefüggéstelenek. Egész lénye a kudarcot idézi.
Fotó 1



A Tarot és más jóslási módszerek folyamatokat mutatnak meg, amelyek nagy valószínűséggel a jelzet módon fognak alakulni, ha a kérdező ezután is úgy cselekszik, mint eddig, és olyan lehetőségeket jeleznek, amelyek csak akkor válnak valóra, ha a kérdező ki is használja ezeket. 
wicca23 33wicca19


A mágia a legmagasabb rendű emberi tevékenység, ami a fizikai erők kiiktatásával hoz létre előre meghatározott változásokat a külső világban. A mágia önmagában csak eszköz, nem cél. Olyan akár egy kalapács, törni - zúzni és építeni egyaránt lehet vele. Mágia csak egy van, s a mágiát a mögöttes szándék színezi feketére vagy fehérre. Mágia A mágia szeretetMinden varázslatot szeretettel eltelve szabad csak végezni. Abban a pillanatban, hogy harag vagy gyűlölet szüremkedett érzéseik közé varázslás közben, ingoványos talajra tévednek, amely végül elnyeli majd Önöket!" A legszebb dolog, amit átélhetünk, a titokzatos "Albert Einstein„a mágia önmagában csak eszköz, nem cél. Olyan, akár egy kalapács, Törni - zúzni, és építeni egyaránt lehet vele. A mágiát a mögöttes szándék színezi, Feketére vagy fehérre..." Tovább a szolgáltatásunkhoz. „a mágia szeretet. Minden varázslatot szeretettel eltelve szabad csak végezni. Abban a pillanatban, hogy harag vagy gyűlölet Szüremkedett érzéseik közé varázslás közben, Ingoványos talajra tévednek, Amely végül elnyeli majd Önöket." 


A mágia a legmagasztosabb, abszolút és isteni bölcsessége a természeti filozófiának"[1]A mágia a hétköznapi nyelvben varázslást jelent, néha bűvészeket is a mágus névvel szokták illetni. Általánosan a következőképp jellemezhető: az elme természetfeletti módon hatást gyakorol a világra, valamely kívánt hatás elérése érdekében.A mágia elméletei és törvényei népenként eltérnek, de megállapítható egy általános rend, melyben benne foglaltatik a nyugati és közel-keleti mágikus hagyomány legnagyobb része. A mágia törvényei három elvben foglalhatók össze: hasonlósági (szimpatikus), ellentétes(antipatikus) és egyetemes elvek.Ezen elv azt feltételezi, hogy dolgok a távolból titkos szimpátia útján hatnak egymásra, és hogy az impulzus átvihető az egyikről a másikra, ezen hasonlóság felhasználásával.Törvényei:a tudás törvénye;a hasonlóság törvénye (homeopatikus mágia);a kapcsolat törvénye (átviteli mágia);E törvény azt jelenti, hogy egy bizonyos dolog vagy létező ismerete hatalmat biztosít fölötte (amint az atom belső szerkezetének ismerete lehetővé teszi a fizikusok számára, hogy energiát nyerjenek belőle). Ennek értelmében a tudás hatalmat jelent.A varázsló egy cselekményt utánoz, amelynek segítségével egy bizonyos kívánt hatást szándékszik létrehozni. Ez a fajta mágia nevezhető ezért homeopatikus vagy mímelő mágiának is. A varázsló a szertartásokon keresztül a természet működését igyekszik befolyásolni. Ez a mágia a hasonló hasonlót szül állításon alapszik.[2] Minden olyan mágikus aktus, mely a makrokozmosz mikrokozmoszban való kicsinyített leképezését jelenti, a homeopatikus mágia körébe tartozik (az asztrológia és a voodoo baba a legismertebb formái).Példák a homeopatikus mágiára: az ellenségét úgy akarja megsemmisíteni valaki, hogy képmását sérti meg vagy pusztítja el, ugyanis ha a képmás sérül, akkor az ábrázolt személy is sérül vagy meghal. Így például ha egy odzsibvé indián rosszat akar valakinek, fából elkészíti a képmását, és tűt szúr a szobor fejébe vagy a szívébe, azzal a szándékkal, hogy a tű szúrása fájdalmat okoz az illető személynek. Ha azonban a szándéka az, hogy az illető személyt megölje, akkor mágikus szavak kíséretében eltemeti a fabábut. A perui indiánok is így járnak el: zsírból és földből formálják a csontokat. Malájföldön azt is fontosnak tartják, hogy a bábunak tartalmaznia kell a célszemély testéből származó anyagot, mint például a haj, köröm.A homeopatikus mágiát nem mindig rossz cél érdekében alkalmazták: alkalmazták például a a szülések megkönnyítésére is. A szumátrai batakoknál, ha egy nő meddő volt, akkor egy gyerek képmását faragta ki fából és ölben tartotta, felöltöztette stb. Vagy az is gyakori, hogy egy meddő házaspár hív egy sokgyerekes apát, aki egy gyerek fabábuját tartja a meddő apa fölé és varázsmondókát mormol.De alkalmazzák még gyógyításra is: a sárgaságot gyógyították úgy, hogy sárga dolgokba űzték a bajt. A homeopatikus mágia, illetve a homeopatikus jellegű gyógyítás ősi formái azonban nem keverendőek össze a modern homeopatikus gyógyítással.Ezt a fajta mágiát leginkább a táplálék biztosításában szokták alkalmazni.Új-Guineában az a szokás, hogy a kókuszpálmán található rovart beteszik a lándzsájukban található üregbe, ahol a dárdahegy illeszkedik, hogy a dárdahegy is olyan szilárdan beékelődik a nyélbe, mint a rovar a fába.A kapcsolat törvénye azon elgondolás megtestesítője, miszerint bármely két objektum, mely valaha kapcsolatba került, kapcsolatban is marad, függetlenül attól, hogy elválasztódnak vagy sem.[3] Némely mágikus hagyomány szerint a kapcsolat gyengülhet tér és időfüggvényében, bár teljesen soha nem szűnik meg. A kapcsolat törvénye alapján egy hajszál, egy körömdarab vagy egy vércsepp (avagy bármi más, ami kapcsolatban volt egykor az egyénnel) felhasználható a varázslat kivitelezésében. A varázslás sikere nagyban függ a kapcsolat erősségétől.Átviteli mágia, például az olyan szokások, hogy a újszülött köldökzsinórját elteszik, mert ennek megsemmisülése a az újszülött csecsemő sorsát negatívan befolyásolná (Kína).Európában a fogak elhajítását övezte tilalom: ugyanis ha ezeket valamilyen állat eszi meg, akkor a gyereknek az állathoz hasonló foga fog nőni.Plinius azt írta: ha megsebesítettél egy embert, és ezt fájlalod, akkor arra a kezedre kell köpnöd, amely a sebet okozta, és akkor a szenvedő fájdalmai enyhülnek. Melanéziaban, ha egy férfi barátai birtokába jutnak annak a nyílnak, ami a férfit megsebezte, akkor gyulladásgátló falevelekbe göngyölik a nyilat, annak érdekében, hogy a sebesült gyulladása enyhüljön.Európa egyes tájain, úgy tartják, ha valakinek a lábnyomába szöget ütnek, akkor az illető lesántul. De ugyanezt a módszert vadászatnál is felhasználták: a jobb hatás elérése érdekében fontos volt, hogy a szög koporsóból legyen kihúzva.Törvényei:A szembenállás törvénye;A visszafordítás törvénye;Az entrópia törvénye;Azon az elven alapszik, hogy mindennek létezik egy ellentéte. Ezen ellentétes erőnek az ismerete lehetőséget ad a másik fél semlegesítésére vagy megszüntetésére. Ez a lehetőség azonban nem biztosíték, hisz az ellentétek nem feltétlenül pusztítják el egymást, néha vonzzák egymást (pl. mágnesesség). Az említett bizonytalanságból következik, hogy a szembenállás törvényével nehéz dolgozni, hisz az eredmény is bizonytalan (az elemek talán semlegesítik, talán erősítik egymást).Szembenállásra példák: a vámpírok irtóznak a szentelt víztől, a kereszttől, vagy csak a szívükbe ütött karóval lehet őket megölni; a vérfarkasokat csak az ezüst sebzi; stb.Minden, ami megtehető, vissza is fordítható. Erre az állításra épül a visszafordítás törvénye. Ami létrejött lerombolható, s ami leromboltatott úrja létrehozható. A mágia ezen törvényét kiegészíti az entrópia-elv (mely a fizika tudományának is alaptörvénye - a termodinamika második törvénye). Annak értelmében nehezebb rendet vinni egy rendszerbe, mint megszüntetni azt, tehát építeni, létrehozni több energiát igényel, mint megsemmisíteni. Egy varázslat létrehozásához nem pusztán az energiára van szükség (ima vagy rítus), de ezt az energiát akarat által a megfelelő irányba kell terelni. Ezzel szemben a varázslat megszüntetéséhez mindössze fel kell tölteni az egyént vagy tárgyat a megfelelő mennyiségű ellentétes energiával (a szembenállás törvénye alapján), s annak hatása semlegesítődik. Ebben az esetben csak az energiára van szükség, az irány már előre adott, így az akarat ereje nem irányító (kiegészítő) hanem közvetlen energia.Az entrópia-elv nem pusztán az előző törvénnyel összefüggésben hat a mágiára, önmagában is fontos tényező. Ezen törvény értelmében minden zárt (külső hatásoktól mentes) termodinamikai rendszerben - ilyen az Univerzum is - az energia az egyenletes szétoszlás felé halad, ezzel fokozatosan megszüntetve a lokális rendszereket (melyek rendezettsége nagyobb az átlagnál). Ez addig folyik, míg egy külső erő hatást nem gyakorol rá. Ezáltal meghatározott rendet teremteni nehezebb, mint megszüntetni azt, mivel a létrehozása a természetes rend ellenében történik. Kimondja azt is, hogy alacsonyab szintről magasabb szintre (rendetlenség → rend) energia csak munka avagy többletenergia befektetésével juthat. A mágiában ez a következőképpen valósul meg: ahhoz, hogy a mágus a befektetett energiát (alacsonyabb szint) sikeresen ültesse át a varázslatba (magasabb szint), szüksége van az akarat irányító erejére is, nem pusztán a rítuséra. Minél erősebb a varázslat, annál több nyers energiára és akaraterőre van szükség a végrehajtásához.Ezen elvben foglalt törvények nem pusztán a varázslásra vagy annak részeire vonatkoznak, hanem a világ működésének egészére, okkult szempontból vizsgálva azt.Törvényei:A végtelenség törvénye;A kiegyenlítődés törvénye;A következmény törvénye;Egy esemény lehetséges következményeinek száma végtelen. Azt, hogy a valóságban mely lehetőség valósul meg, a valószínűsége határozza meg (mely valószínűséget a külső események befolyásolhatnak). A mágia szerepe ezen valószínűség megváltoztatásának elérése (a kívánt cél irányába), a mágikus rítus energiája és az akaraterő befektetése által. Minél több áll ezekből rendelkezésre a varázslás aktusánál, annál valószínűbb a kívánt lehetőség megvalósulása (a varázslat "manifesztálódása"). Ezen törvény értelmében minden mindennel összefügg, s ezek együttese alakítja ki a végtelen lehetőségekből a valóságot. Az egyensúly törvényeként is ismeretes, összefüggésben áll a visszafordítás törvényével. Kijelenti, hogy minden erővel (entitással) szemben léteznie kell egy azonos - de ellentétes - enregiájú erőnek (entitásnak) - vagy több, egymást az azonosságig kiegészítőnek. Ez az elv a mágiában a következőképp valósul meg: ahhoz, hogy a varázslat hatása valahol kifetődjön, valahonnan az az energia el kell vonódjon (ha a varázslat esőt hoz valamely területre, másütt szárazság lehet). E törvény értelmében valami nem születhet semmiből. Ezt a törvényt gyakran egyszerűen csak karmaként emlegetik, a keleti filozófiák hatására. A kiegyenlítődés törvényével együtt alkotja az okság elvét, miszerint minden tettnek van valamilyen következménye. Áldás kivarázslása áldást hozhat a mágusra, amiként átok átkot szülhet. Ez az elv is a homeopátia elvéhez hasonló, miszerint hasonló hasonlót szül, ellenben ez a mágusra vetíti azt vissza. A kiegyenlítődés törvényének megfelelően azonban nincs teljesen rossz vagy jó tett, mindkettőnek lehet ellenkező irányú következménye. Így a mágusnak a tett lehetséges következményeit is mérlegelnie kell, mert esetleg rosszabbul járhat a tettel (és annak következményeivel), mintha nem cselekedne.A varázslás, aszerint, hogy ki hajtja végre gyakorlatilag azt, két típusba sorolható:Közvetett: a mágus mindössze közvetíti a kérést, a hatalom az istenség kezében marad.Közvetlen: a mágikus hatalom a mágus kezében összpontosul, ő hatja azt végre.A mágikus rítusok a hatáskifejtés módja és általános filozófiájuk alapján három csoportba oszthatók:Természeti mágia: a mágia legősibb formája, megtalálhatók benne mind a közvetett, mind a közvetlen varázslás elemei.Papi (szakrális) mágia: a közvetett varázslásra épülő mágiaforma, melyben a varázslást egy felsőbbrendű hatalom hajtja végre.Misztikus (vagy hermetikus) mágia: közvetlen varázslás által a mágus maga hajtja végre a varázslatot.A papi és misztikus mágia a természeti mágiából fejlődött ki, ám a különválás idejét nem lehet pontosan meghatározni, népenként jelentősen eltér. A három mágiaforma gyakran létezett (vagy létezik) egymás mellett, nem zárják ki egymást.Ez a varázslás legősibb formája, gyakran emlegetik druidizmusként vagy boszorkányságként. Gyakorlata az ókor végéig általános voltEurópában, egészen addig, míg a szervezett vallások át nem vették szerepüket. A zsidóknál jóval hamarabb következett be a váltás, ajúdaizmus megalakulásával a papi mágia kizárólagossá vált (ld. a Leviták könyvében foglalt parancsolatokat a jósokról, varázslókról)