Az asztrális univerzum finom fény-és színvibrációkból áll, sok százszor nagyobb, mint az anyagi világ. Nem más, mint az emberek érzelmei, képzelete, álmai által teremtett világ, mely azonban nagyon is létezik.Az asztrálfények hasonlítanak a sarki fényre, van napszerű, sokkal vakítóbb, és holdszerű, enyhébb, lágyabb fény. Az asztrálvilág végtelenül gyönyörű, tiszta és rendezett. Lakója nagyszámú asztrális lény. Kisebb részben olyanok, akik a Földről jöttek, nagyobb részben milliárdnyi angyal, tündér, sellő, manó, akik különböző asztrálplanétákon laknak, karmikus minőségüknek megfelelően.Az asztrális sík lakóinak nincsenek fizikai szintű vágyódásai. Intuíciójuk felfogja az egész világot. Testük megsérülhet, de akarati úton gyógyul. Akaratuk szerint változtathatják maguk körül a ruhákat. Hideg-meleg nem befolyásolja őket. Az asztrálsíkon többnyire fiatalos formában élnek, de van, aki idősebb alakját kedveli. Amikor az ember az asztrálsíkon jár (meditációban, esetleg alvásban), akkor ő is ezekhez a lényekhez hasonlatos. Az asztrálsíkon a kommunikáció alapja az asztrális telepátia és a távolbalátás.Az asztrálsíkon is létezik "halál", egy idő után, amikor már elérte a megfelelő szintet, az asztrállény a felsőbb síkokra távozik, lemond asztrálformájáról a kifinomultabb kauzálformák javára. A kauzális szint lényei közel szabadok. Materializálni képesek bármit, egyszerűen gondolataik által. A fizikai és asztrális élvezetek számukra durvák, melyek megfojtják a szellem finom érzékelését. Sok lény ezer évekig marad a kauzális kozmoszban. Ekkor a megszabadult szellem mély extázisban visszavonja magát a kis kauzáltesttől, és a szuprakauzális kozmosz hatalmas kiterjedését ölti magára, beolvad az örök létezőbe, és nem lesz többé behatárolva semmilyen módon. Az asztrális utazás során a tudat az asztrálvilágot járja be, mely nem más, mint a lények összességének kivetített tudata az asztrális síkon. Itt szerepelnek az emberek álmai, képzeletük teremtményei. Találkozhatunk itt regényhősökkel éppúgy, mint az asztrálsík számtalan szellemlakójával, vagy épp angyalokkal, démonokkal is. Az utazó számára az asztrálsíknak mindig csak az a része tárul fel, melynek befogadására már felkészült, megérett! Alakítsunk ki az asztrálsíkon egy képzeletbeli helyet, mely a saját kiindulópontunk minden meditáció során. Az ismert terep mindig megnyugvást tud adni a későbbi, egyre bonyolultabb gyakorlatokhoz. Hunyjuk be a szemünket, és képzeljünk el egy gyönyörű, tavaszi rétet. Minél több érzékszervünkkel igyekezzünk észlelni a rétet: érezzük a zöld fű és a virágok illatát, homlokunkat simogassa könnyed tavaszi szellő, bőrünkön érezzük a nap melegét, talpunk alatt a friss füvet.Ezután nézzünk körül. A rét körül szép táj nyúlik el, lehet tó, vagy folyó, hegyek, akár épületek. Induljunk el tetszőleges irányba, és nézelődjünk. A séta során találkozhatunk lényekkel is. Próbáljunk meg beszédbe elegyedni velük, kérdezzük meg a nevüket, és hogy miben tudnak segíteni a fejlődésünkkel kapcsolatban.Az asztrálsíkon számtalan egyéb helyet fedezhetünk fel vagy alakíthatunk ki saját magunk számára, melyet rendszeresen látogathatunk. Pl. építhetünk magunknak saját kastélyt, vagy szentélyt, esetleg varázslótornyot. (Természetesen ez inkább a szórakozás és pihenés részére jó.Tudni kell még, hogy az asztrális utazás teljességgel veszélytelen - amennyiben az ember képes fenntartani saját valóságtudatát, és nem menekülésre használja az aszrálvilágot, hanem arra, hogy fejlődjön, tapasztalatokat szerezzen, és tanítást kapjon.
az oldal nem létezik