Num és a sehonnai vén

Num a legfőbb isten az ősóceán fölött lebegett.

- A termőföld el van rejtve, messze, nagyon messze, a mélyben. Föl kellene hozni a felszínre, hogy meg lehessen teremteni a Földet - gondolta a hatalmas, parttalan víztömeg fölött merengve. - De ki fogja megkeresni?

A madarakra gondolt, a világ első időszakának egyedüli élőlényeire.

- Merüljetek alá, és keressétek meg a termőföldeket! - parancsolta az eget hatalmas szárnycsapásokkal átszelő hattyúknak és ludaknak.

A madarak elmerültek az óceán vizében, és hamarosan a felszínre emelkedte ... Tovább »

 A tengeri tajték

Az égi istenek megbízták IDZANAGIT és IDZANAMIT, hogy alkossák meg a világot.

Mily nehéz feladat! Hiszen a világmindenség még az őskáosz állapotában volt, s a határtalan, sűrű és olajos óceánhoz hasonlított. A magasban nyúltózott a könnyebb részecskékből álló ÉG. Más nem is létezett.

Idzanagi és Idzanami az ősóceánban itt-ott lebegő életcsírákból születtek, éppúgy, mint az őket megelőzően az égi istenek. Idzanagi, a férfiistenség és társnője, Idzanami azon tanakodtak égi lakukban, hogyan tudnák feladatukat végrehajta ... Tovább »

Való igaz s nem meseszövő hívság, hogy a negyedik időciklus Víz-Bivaly esztendejében új kán ragadta jobbjába a mongol vezérek ősi kardját. Kubláj volt az új kán neve. Ifjú volt még ekkor Kubláj, s ahogy illett vágyta a tudást.

Sokat hallott Kubláj kán a birodalmával határos Fagyos Földről, Tibetről, annak lakóiról, és a Buddha tanait hirdető bölcs lámákról. Arra gondolván, hogy, tőlük választ kaphat egynémely kérdésére, magához hivatta az egyik bölcs tibeti papot. A láma az akkor tizenkilenc esztendős Phagpát küldte maga helyett. Hogy ki volt ez az ifjú, arról még szót ejtek-, most legyen elég annyi, hogy a szerzetes lenyűgözte Kublájt tanultságával, nehezebbnél nehezebb kérdéseire adott okos válaszaival.

Egy alkalom ... Tovább »

Régen volt, nagyon régen. Akkor még a madár is aranyból volt, a fű gyémántból, az erdőkben aranyfákon, ezüstvenyigéken termett a csengő barack, mosolygó alma és a szóló szőlő.

Akkor még tündérek, óriások és emberek laktak együtt a földön. Éltek boldogan, hallgatták az aranyos kakukkmadár szép énekszavát, ha megéheztek, aranyalmát szakítottak a fáról, íjat készítettek, csapdákat és vermeket ástak; vadásztak, madarásztak, faodúból mézet pergettek, s a szőlő szemeit csipegették.

Boldogan éltek mindaddig, amíg, ARANY ATYÁCSKA, LÚDVÉRCET a TETEJETLEN FÁRÓL a hetvenhetedik mélységbe le nem taszította.

De, hogy s ... Tovább »

A mesék hátterének ma a tudományos világ nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Azt mondja, hogy gyerekeknek való a mese, de valójában nem ismeri létrejöttüket és a történeti hátterét.

Minden mesének üzenete van, és elérkezett AZ AZ Idő, amikor elmondhatjuk ezen üzenetek rejtett tartalmát azoknak, akik látni és hallani akarják.

Az atomkor embere valamilyen furcsa okból kifolyólag tudatlannak állítja be elődeinket, őseinket. Egyesek még azt a kijelentést is megengedik maguknak, hogy az ember a majomtól származik. Az én ősapám nagyon okos volt, hiszen olyan csodálatos történeteket hagyott örökségül, amelyek manapság nem születnek. A mesékben, mítoszokba ... Tovább »