Megtörtént eseményeken alapuló misztikus jelenségeket próbálunk bebizonyítani... Rejtélyek mindig voltak, s ma is vannak. Vajon a XXI. századba is elkísérnek bennünket? Sokan kételkednek, lesz-e egyáltalán XXI. század. Ahogy közeledik századunk vége, minden oldalról záporoznak ránk az új évezreddel kapcsolatos figyelmeztetések - változásokat jövendölnek, s leginkább rosszra fordulást. Egyesek a pápaság végét, az Antikrisztus eljövetelét, mások egyenesen a világ végét jósolják.Másfajta végzetet jósolnak azok, akiket nyugtalanít, miként hódítanak mindenütt az okkult tudományok. Jean Gimpel történész szerint épp az ilyen elfogultságok jelzik, hogy civilizációnk a szakadék felé tántorog. Az efféle félelmek azonban nyilvánvalóan alaptalanok, a rejtélyes dolgok iránti vonzódás mindig is történelmünk része volt és marad.Annyi változott viszont, hogy valaha tűz mellett vagy a falusi kocsmákban mesélték a történeteket, manapság pedig a médiakultúra része, s mindenki értesülhet róluk. Ez gyakorta annyit tesz, hogy a rejtélyes események nevetség és szenzációgyártás tárgyai lesznek. Az újságok „Mit üzennek a csillagok?" rovatai, a televízió beszélgetőműsoraiban tréfásan emlegetett „kicsi zöld szörnyek", a könyvesboltok polcain sorakozó, önmegvalósítást hirdető kézikönyvek mind-mind komolytalanná teszik a kérdést - a legtöbb tudós legyint, ha a „paranormális" jelenségekről hall. De meddig mehetnek el a tudósok a rejtélyek világa mellett? Egyre többen ébrednek rá, hogy nem vehetik semmibe azokat a bizonyítékokat, amelyek a természetfölötti jelenségek létezésére utalnak. Rupert Sheldrake brit biológus „új élettana" - amelynek alapgondolata, hogy a fajfejlődést valamiféle globális pszichikai vonatkozás hatja át - mutatja, hogy a tudomány házában is van helye a rejtélyesnek, csak még több tudós nyisson ajtót és engedje be.De használ-e majd a rejtélyeknek, ha a laboratóriumba viszik és szétdarabolják őket? A Pszichikai Kutatások Társasága megalakulása óta egy évszázad telt el ezen jelenségek kutatásával, ám az alapítók nagy reményei nem váltak be. A jelenések és szellemek továbbra is a rejtélyek világában maradtak, s ma sem tudjuk, mi történik, amikor a lélek elhagyja a testet. A tudomány még a paranormális képességek, a telepátia és a clairvoyance (látno-ki képesség) puszta létét sem ismeri el.Annyit megtanultunk, hogy a rejtélyek kapcsán felmerült kérdések igen bonyolultak és kényesek. 1973-ban Harley Rutledge-t, az amerikai Missouri Állami Egyetem fizikaprofesszorát megkérdezték a tanítványai, mit gondol a közeli hegyekben látható fényekről. A fizikus úgy döntött, tanulmányozza őket; úgy gondolta, három hétvége megfigyelései meghozzák a várt eredményt. Hét év telt el, mire publikálta jelentését - a rendhagyó fényjelenség váratlan tudományos kihívást jelentett. Egy megfigyelés különös dimenziót kölcsönzött a rejtélynek - a fények, úgy tetszett, a kutatókkal is „kapcsolatba léptek". Egyre többen ismerik fel a személyes elem kulcsszerepét, ami alapvető változásokat hoz létre a paranormális jelenségek kutatásában. Amikor a Pszichikai Kutatások Társasága elvégezte első vizsgálatait, a tanú személyét ritkán vették figyelembe. A repülőcsészealj-megfigyeléseknél úgy gondolták, elegendő leírni a tárgyat, utalni sem kell a személyre, aki látta. Ma már megváltozott a helyzet. Igazi kutató nem tekinti befejezettnek a vizsgálatot, ha az nem terjed ki az észlelő személyre, mivel megtanultuk, hogy az egyén viselkedését mindenkor befolyásolhatják olyan tényezők, amelyekre nem is gondoltunk. 1963-ban Solco Tromp holland kutató megállapította, hogy „talán nincs is az emberi szervezetnek olyan része, amely mentes lenne a meteorológiai környezet okozta hatásoktól, s ezek a hatások közvedenül vagy közvetve az ember lelki folyamataiban is tükröződnek". A könyvünkben említett legtöbb anomáliának társadalmi és lelki okai voltak, de gyakran a környezet is fontos szerepet játszott. A középkori kolostori hisztériák kitörését például részben a bezártság okozta stressz s az ehhez társuló fizikai körülmények - egyoldalú étrend, mozgáshiány - magyarázzák.Bizonyos külső és belső körülmények egymásra hatása olyan helyzeteket eredményezhet, amikor az egyén nem képes különbséget tenni fantázia és valóság között. Ha valaki például azt állítja, hogy földönkívüliek ejtették fogságba, meglehet, valóban így is történt, de fennáll a lehetőség, hogy ez csak az adott egyén számára volt „valóság".A rejtélyek világának jövőbeli kutatása tehát a pszichológusok és a szociológusok terepévé válnék? Aligha. William Corliss Baltimore-ban az egyik kötetet a másik után adja ki a természet magyarázatlanul hagyott jelenségeiről. Példái nem lakossági bejelentésekből származnak, hanem tudományos folyóiratokból. Adatai azt jelzik, hogy a tudomány egyre messzebb tolja ki az ismeretek határait, ezenközben viszont újabb és újabb rejtélyekre bukkan.A villámot már régen nem tartjuk az istenek fegyverének. De mivel magyarázzuk, hogy egyes embereket és helyeket újra meg újra villám sújt? Vajon puszta véledenről van szó, vagy pedig az „átlag törvénye" érvényesül? Az efféle egyszerű kérdésekben mélység és bonyolultság rejtezik - meglehet, századunk legfőbb hagyatéka az lesz, hogy ráébredünk, milyen rejtélyes a rejtély.
|
