| Az erőteljesebb álomképeket rajzold is le!
Az erőteljesebb álomképeket rajzold is le!(Jó, ha írunk - rajzolunk álomnaplót. Az álomkép ugyanis elszáll, vagy esetleg hiányosan, hibásan marad meg, a leírt - lerajzolt pontosan megmarad, így később is fellapozható. Ez főképp akkor különösen érdekes, ha az egyik álmunkról utólag kiderül, hogy jövőt jósló álom volt. Bizonyítékunk van rá, hogy igazi jósok vagyunk.)Azok, akik álomnaplót írnak, arról is beszámolnak, hogy a rémálmok feszültsége erőteljesen csökken attól, ha kikerül a lélekvilágukból, azaz leírják, lefestik, lerajzolják őket.Azért is ajánlatos álomnaplót készíteni, mert leírt formában könnyebb felismerni és észben tartani a visszatérő álommotívumainkat, melyek segítségével egy későbbi álmot értelmezhetünk a korábbiakkal, vagy esetleg éppen fordítva.Leírt álommeséinkben nyomon követhetjük, hogyan változik egy-egy motívum, szimbólum, vagy álomszereplőnk szintje - személyiségünk érésével, gazdagodásával. Ez lehet az alapja egy saját álomszótár készítésének.Beleírhatjuk a füzetünkbe azokat a "véletlennek" tűnő eseményeket, találkozásokat, olvasmányélményeket, amik a külvilágból mintegy visszatükrözik az álmainkat, annak főbb szimbólumait, történéseit. Ez már varázslat-érzetű élmény lesz! Olybá fog tűnni, mintha az egész világ rólunk mesélne.Figyeld csak meg, ha elkezdesz dolgozni az álmaiddal, és bár a környezeted erről semmit sem tud, idővel mégis változni fognak körülötted az élet dolgai, életed fontos szereplői! A belső érés mintegy továbbcsordul a külvilágba. Házsártos rokonaid megszelídülnek, új emberek, életlehetőségek lépnek be az életedbe.Sokan számítógépbe rögzítik az álmaikat. Én inkább az A/5-ös méretű kis füzeteket tartom ideális álomnaplónak, mert így magunkkal tudjuk vinni az épp aktuálisat mindenfelé, mivel jól befér a táskába, vagy kisebb utazóbőröndbe. Így a nap folyamán, amikor csak időnk van, bárhol elővehetjük őket, és ha nem volt idő rögzíteni reggel felébredéskor az álmainkat, később is megtehetjük, illetve bárhol felírhatunk hirtelen jött gondolatokat, asszociációkat, felismeréseket az álmainkkal kapcsolatban.A füzet bal oldalára írjuk le pontos dátummal az álmunkat, minél részletesebben, jelen időben, és lehetőség szerint azonnal felébredés után! Olykor előfordul az is, hogy reggel nem emlékszünk egyetlen álomra sem, de később a nap folyamán mégis bevillan a tudatunkba. Őrizzük meg az emlékezetünkben, addig, amíg végre lesz időnk leírni! Az erőteljesebb álomképeket rajzoljuk is le! Ha színes az álmunk, akkor a színeket is jelöljük, azaz színezzük ki álomképeinket!Ha egy éjjel több álmunk is volt, akkor azokat sorszámozva egymás alá jegyezzük le!Jó felírni az álom fölé, egy erre a célra elkülönített részre, hogy mi történt velünk az álom álmodását megelőző egy-két napon, illetve, hogy miket olvastunk, milyen erőteljesebb érzelmi hatások értek, milyen problémákon törtük épp a fejünket.Adhatunk címet is az álmunknak, megragadva így a fő jellegzetességét, illetve a cím segítségével könnyebben visszakeressük később.
A füzet jobb oldala maradjon az asszociációké
A füzet jobb oldalaira azért nem írunk álmokat, mert később, az álmok leírása után, oda tudjuk rögzíteni az egyes álomelemekről felsejlő asszociációinkat, a külvilágból érkező szinkrontörténéseket, valamint hogy milyen érzelmeket élünk át az álmodás alatt, felébredéskor, és később az elemzés során.Előfordul az is, hogy az álom lejegyzetelésétől számított egy-két év múlva visszatérünk majd az egyik álomhoz, és akkor már egész más dolgokat fogunk beírni az "értelmezős" oldalra. Ezekben a jobb oldalra írt jegyzetekben látni fogjuk a személyiségünk finom mozdulásait, remélhető erősödését. A jobb oldali bejegyzéseket is érdemes dátumozni.Az álom leírása, elemzése során javallt andalító zenét hallgatni, esetleg firkálgatni csigavonalat, háromszöget, virágfüzért - ez a merengő, féltudatos állapot előállításához nagyon jó, mely állapotban aztán hatékonyan lehet "beszélgetni" a lelkünkkel, az álmainkkal.Vannak emberek, akik inkább a mozgásban lelik meg ezt a kívánatos féltudatos állapotot. Ők színpadi előadásként játsszák le az álmaikat, esetleg táncolják el őket! Zenébe is oldhatjuk éjszakai álomkalandjainkat, írhatunk belőlük novellákat, regényt, vagy megalkothatjuk az álomalakjainkat agyagban, kerámiában, üvegfestékben.Sok tudós is bátran felvállalja, hogy a legjobb ötletei közül jó néhány álmában, merengő állapotában, esetleg a műtőasztalon, mélyaltatásban született.Az álomnapló vezetése soha ne legyen öncél! A magasabb fokú önismeret, tudatosabb életvezetés érdekében érdemes csak álomnaplót írni, álmokat elemezni. A felismeréseinket igyekezzünk hasznosítani a mindennapjainkban.(Az álmok nyelve külön nyelv, amit azonban ugyanúgy meg lehet tanulni, mint más idegen nyelveket. Eleinte nehéznek tűnhet, hiszen a tudatunknak rá kell állnia egy szokatlan új rendszerre. Idővel azonban - ugyanúgy, mint idegen nyelv tanulásakor - a kezdeti nehézkesség, görcsösség eltűnik, és egyre inkább képesek leszünk rácsodálkozni a tanultakra: felfedezzük az új nyelv ízét, különös, csak rá jellemző szépségét.) Csak puszta újrajátszás vagy valami több? Az álmok jelképekben, szimbólumokban, érzetekben, emóciókban beszélnek. Ha az álmodó például azt álmodja, hogy egy úton halad, és úttorlaszokba ütközik: rendőrségi kordonok, drótkerítés, esetleg lezuhant kősziklák állják el az útját, akkor ez a helyzet akadályoztatást mutat. Előfordulhat, hogy az előző napokban az álmodó valóban átélt egy ilyen szituációt, vagy filmben látta, könyvben olvasta, esetleg egy munkatársa mesélt úti élményei között egy ehhez hasonlóról. Ez esetben az álom ennek a történetnek a puszta újrajátszása. Néha valóban csak ennyi az álom megfejtése. Az is lehetséges viszont, hogy a "puszta újrajátszás" valójában üzenet a nappali tudatnak, ugyanúgy, mint abban esetben feltétlenül, amikor az álmodó semmilyen az álomhoz hasonló emlékképet, film-olvasmányélményt nem tud felidézni a múltjából.Az álomgazda nézze meg, hogy a jelenlegi életkörülményeiben hol érzi úgy, hogy akadályok tornyosulnak elé, melyektől képtelen továbbjutni az életútján! Vizsgálja meg, hogy az élete mely területein érzi magát tehetetlennek! Figyeljen az álom értelmezése során benne felébredő érzelmekre! A nappali, éber tudatával esetleg elnyomja magában a szorongásait, de az álom légköre visszahozza a csapdába esettség hangulatát.Az akadály fajtájától is függ az értelmezés: mást jelent, ha a rend őrei és mást, ha a természet zárja el előlünk az utat. Érdemes utánanézni, hogy javasolt-e az álom valamilyen megoldást és mit, mert ez a nappali életünkben is a segítség.Fontos az is, hogy az álom története eltér- e bizonyos részleteiben a nappal lejátszódottaktól, ha van ténylegesen ilyen emlékkép. Ezek az üzenetek további új információkat adnak át az álmodó tudatának a szituációról és az ő szerepéről benne.Lehetséges, hogy az álom jósló jellegű. Azaz az álmodó hamarosan útra kel, és valóban akadályoztatásra kell számítania. Azt, hogy egy álom jósló fajtájú-e, a jövőben bekövetkező eseményekből, tehát utólag tudhatjuk csak meg. Az álom esetleg megoldási lehetőséget is javasolt a problémára. Például jelezheti, hogy van a közelben egy másik út. Indulás előtt hallgassuk meg a rádióban, hogy hol vannak útlezárások.
Egy álom értelme két szinten bontakozhat ki
Utalhat a külvilágra, a nappali életünkre, ezt érdemes megvizsgálni először. Tehát ha valaki az unokabátyjával álmodik, akkor nézze meg, hogy az álom mit üzen erről a rokonáról. Esetleg túlidealizálja őt, és az álom bebillenti az egyoldalúságát: felhívja a figyelmét az unokatestvére egynéhány elmarasztalható tettére, tulajdonságára.Van egy másik szint is. Ennek a megközelítésnek az alaptétele az, hogy minden álomalak maga az álmodó, még a tárgyak, természeti elemek is. Tehát az álmodó önmaga is és a rokon is. Az unokatestvér szerepébe, szemszögébe beilleszkedve az álom újabb jelentései bomlanak ki.Ezen a második szinten lehet megfejteni azokat az álmokat, amelyekben olyan személyek szerepelnek, akiknek nincs megfeleltetésük a nappali életünkben ismert emberekkel. Csak az álomvilágunkban ismerjük őket. Ez esetben nyilvánvalóbb, hogy ők a mi személyiségrészeink.A korábbi, akadályoztatásról szóló álmot e szempont szerint megnézve utalhat a külvilágból érkező akadályokra. Tehát arra, hogy valóságos úttorlaszok kerültek elénk az úton, vagy majd a jövőben vár ez ránk. Még mindig a külvilágról szól az, hogy az életutunkon az akadály a főnökünk, vagy a ránk törő súlyos betegség. Esetleg a családtagjainkat, vagy a lélekölő napi robotunkat tartjuk akadálynak a kibontakozás útján.A mélyebb értelmezési szint szerint azonban az álmodó az út is, az azon haladó autó is, és az úttorlasz is. Ez esetben az álmodó önmaga saját akadálya az életében való előrelépésben. Tehát saját belső szorongásai, túl erős felettes énje, döntésképtelensége jelenik meg az álomban torlaszként.A belső lélekszintjeink pedig gyakran kigyűrűznek a külvilágba: az az ember, aki odabent a lelkében tele van görcsökkel, torlaszokkal, önmardosó kétellyel, az gyakrabban találkozik a környezetében is valóságos torlaszokkal: egy kreativitását akadályozó főnökkel, valódi útlezárásokkal. Belső világunk külvilágunkból mint tükörből köszön vissza ránk.(Az álmokkal kommunikálni leginkább laza, oldott állapotban lehet. Semmiféleképpen nem javallt a görcsös teljesítménykényszer. Ez a lazaság mindenkinek más és más helyzetben áll elő. Van, akit feszélyez, ha úgymond le kell ülnie és ki kell elemeznie az álmát. Inkább mosogatás vagy piacon való sétálás közben jönnek a jó ötletei.)
Álomelemzés a gyakorlatban
De az is lehet, hogy mikor már épp feladtuk, hogy megérthetjük bármikor is az álmunkat, akkor váratlanul mégis eszünkbe jut a megoldás. Esetleg sok idő elteltével találkozunk valakivel, beszélgetünk, és "ad" nekünk egy segítő kulcsmondatot az álmunkhoz. Ekkor azonnal érezni fogjuk, hogy most megvan, itt van a megfejtés.Egy év múlva aztán történik valami, ami megint ezzel az álommal van összefüggésben. Egy új értelem bontakozik ki. Rosszul értelmeztük volna egy évvel ezelőtt? Nem. Az álom olyan, mint egy élő növény, újabb ágakat-leveleket hajt. Vagy, mint egy kör, amin kijelölünk egy pontot, majd a kört képzeletben spirállá húzzuk felfelé. Minden szinten ott lesz az a bizonyos pont, de nem ugyanaz a pont. Illetve mégis ugyanaz, csakhogy egy kicsit módosulva: magasabb osztályba lépve. És ha ezeket a pontokat képzeletben összekötjük, akkor megkapjuk az álom különböző szintezettségű megfejtéseinek a fő motívumát: azt, ami ugyanaz. A külön emeleteken álló pontok pedig a módosulások.Ha sehogyan sem boldogulunk egy álmunkkal, pedig érezzük, hogy fontos üzenet van benne, akkor kérhetünk segítő, magyarázó álmot is. Több is érkezik, és amikor az utolsót a sorban sikerül megfejteni, akkor felviláglik az előzőek érelme is, sőt az is, hogy mind ugyanarról az épp aktuális életproblémánkról szólt.Hozzá lehet-e jutni egy álom "teljes" megfejtéséhez? Egyes esetekben igen. Hisz vannak olyan álmok, amik a konkrét napi történéseket vetítik le újra. Tehát arról álmodunk, ami a munkahelyünkön történt, és odahaza velünk aznap. De vannak olyan álmok, amelyek a kollektív tudatalatti mélyóceánjába nyúlnak, oda, ahol az ember lelke más emberek lelkével összeér, összemosódik régen éltekével, maiakkal és majd a később élőkével, meg tán az istenvilágokkal is. Az ilyen álmokat sosem tudjuk véglegesen "kimeríteni".Ha egy ilyen álom szimbolikus elemeinek hálózatát végigtekintjük, láthatjuk, hogy a szimbolikus rend kódjai egymáshoz képest vesznek fel jelentést, a szavak asszociációs sugara a végtelenbe vész. Óriási, egyre táguló gondolatkörök gyűrűznek koncentrikusan, spirálisan tovább és tovább, lezárhatatlanul.Mindnyájan kimeríthetetlen titkok, végtelen univerzumok vagyunk. Azok az álmaink is.(Van, aki azt állítja, hogy ő sosem álmodik. Pedig mindenki álmodik, ki kevesebbet, ki többet - csak éppen nem mindannyian emlékszünk rá. Az álmok mennyisége életszakaszonként is változhat. Az álmok - ha valaki azt gondolná - nem "összevisszaságok", hanem üzenetek odaátról - rólunk, az életünkről, az életről, e-világokról, másvilágokról.)
Az első más-világi kaland
Egy új én az Álmok Földjén
Mindnyájan álmodunk tehát, és mindnyájan rácsodálkozunk az álmainkra. Hiszen oly furcsák. Különös dolgok történnek az Álmok Földjén: szárnyaink nőnek és felreppenünk, régen meghalt ismerőseinkkel beszélgetünk, az angol királynéval teázunk, titokzatos tájakon járunk-kelünk, meghalunk, feltámadunk, szenvedélyesen szeretkezünk, rettegünk, zokogunk, nevetünk, és illogikátlan események sodrába, örvényébe pottyanunk.Mindnyájan érezzük olykor, hogy kikívánkozik belőlünk egy-egy "éjszakai kalandunk", el akarjuk mesélni: vagy azért mert nagyon kellemes volt, vagy azért, mert nagyon iszonyú, vagy azért mert egyszerűen csak érdekes. "Nahát, képzeld csak, mit álmodtam!" - kiáltunk fel reggel, és már mondjuk is családtagjainknak, vagy a nap folyamán barátainknak. Aztán csodálkozunk, hogy a többieket nem hatja meg annyira a mondandónk, nem élik át az extázisunkat, rémületünket, döbbenetünket, örömünket. Ami számunkra mély érzelmi-lelki élmény, számukra csak egy fura történet.Mindnyájan álmodunk tehát, mindnyájan rácsodálkozunk olykor az éjszaka velünk "történtekre", és olykor el is mesélgetjük más-világi kalandjainkat. Ezekben közösek vagyunk. Az álmokhoz való hozzáállás azonban már más és más, ebben már nem vagyunk egyforma véleményen, mi emberek.Sokan csak legyintenek az álmokra, "agyszemétnek", felesleges terméknek tartják, az éjszaka pihenő agy fura játékának, magán-mozijának. Csökkent erejű működésének fura hozadékát látják benne."Ó, csak álmodtad!" - legyintünk, és így és ezzel csitítgatjuk ágyában szipogó, felriadó gyermekünket, vagy férjünket, feleségünket."Ó, csak álmodta!" - nyugtatgatjuk erősen magunkat, miután a férjünk nem bírta ki felébredvén, hogy el ne mesélje nekünk az álmát, melyben az új kollaganőjével élt át forró ágyjelenetet, és hihetetlen, de így igaz: valódi, vagyis testi orgazmusa is lett!"Ó, csak álmodtam!" - mentegetjük magunkat magunk előtt, amikor is úgy viselkedtünk az "éjszakai kalandunk" során, ahogy sose gondoltuk volna szép, napfényes nappali eszünkkel magunkról. A nagyon szolid, intelligens férfi például álmában péppé ver valakit, az erkölcsös feleség és családanya pedig az ókori Rómában él, híres hetéra, és még élvezi is.Az évek során nyilvánvalóvá vált számomra az is, hogy az álmok nem "összevisszaságok", hanem üzenetek odaátról - rólunk, az életünkről, az életről, e-világokról, másvilágokról.Az álmok az önismeretet segítik elő. A teljesebb, egészségesebb élet alapja az önismeret, saját magunk felelősségének felismerése az életünk alakulásában. Az álmok élni segítenek! Hogyan? Olyan tükröt mutatnak nekünk, amit nem a hétköznapi tudatunkkal látunk önmagunkról. Ha az álmokba nézünk, akkor egy sok milliárd éves őstermészettel - mint tükörrel - nézünk szembe, amit itt hordunk mindnyájan magunkban. E természet őstudása segít értelmezni életünk miértjeit és hogyanjait.(Van egy társad, aki a lelked mélyén él. Sokkal bölcsebb, mint a hétköznapi tudatod. Képeket varázsol köréd az álmaidban: rólad mesél, az életedről, a magányodról, a szomorúságodról, elvarratlan múltbéli életszálaidról, a vágyaidról, a jövődről, a lehetséges életmegoldásaidról, a még magad előtt is rejtegetett élettitkaidról.)
Miért foglalkozunk az álmainkkal?
Az álmok felhívják magukra a figyelmet bizarr képi világukkal, különösségükkel, erőteljes érzelmi hatásfokukkal, és a hétköznapi világunkban megszokott tér-idő törvények semmibe vételével. Az Álmok Földjén szárnyaink nőnek és felreppenünk, régen meghalt ismerőseinkkel beszélgetünk, vagy olyanokkal találkozunk, akikkel a "való világban", tehát az ébrenlét állapotában, majd csak két hónap múlva fogunk megismerkedni. Járhatunk akár a saját temetésünkön is, elvegyülve a gyászolók között, és mindeközben élünk.Az érzelmek álmainkban intenzívebbek lehetnek, mint éber állapotban. Kihatnak a testünkre is. Egy szenvedélyes ölelés álomképeit átélve a valóságban orgazmust élhetünk át. Üldöznek, és a rettenet foka vetekedik egy Hitchcock-film által keltett feszültség mértékével. Olykor dobogó szívvel, leizzadva riadunk fel ezekből az álmokból, és hosszú percekig csak nézünk magunk elé a sötétben, míg végre rájövünk, hogy "csak álmodtuk az egészet". Rutinos rémálom-átélők már azt is tudják, hogy ilyenkor jobb 4-5 percig ébren maradni, és úgy visszaaludni, mert ha erre nem ügyelvén azonnal visszazuhanunk az álomba, akkor az egész rettenet ott folytatódik, ahol a felijedéskor megszakadt.Ebben a világban semmi sincs véletlenül. Az álom jelenlétének is van valami oka, célja. Hogy mennyire fontos fiziológiai jelenség, erre már nagyon régen rájöttek: egyfajta vallatási módszerként használták fel az ember alvási igényét. A fogoly, akit nem hagytak aludni, egy hét után éber állapotban hallucinált, majd körülbelül tizennégy nap elteltével meghalt. Úgy tűnik, aludni, álmodni legalább olyan fontos, mint hogy a szívünk ver, a gyomrunk emészt, a tüdőnk lélegzik.
Álomelemzés a gyakorlatban
Hogyan lehet megérteni az álomképeket? Nem kell feltétlenül és görcsösen "érteni" az álmokat. Fontosabb átérezni őket, merengeni rajtuk.A merengésben aztán előbújnak gondolatok, képek, asszociációk Ezek az igaziak. Nem szabad elhessegetni őket, akármilyen butácskának, esetlennek is tűnnek olykor! Jó felé jársz ahhoz, hogy megértsd, mit üzen az álmod neked - magadról.Ne nézz meg Álmoskönyveket! Legalábbis ne rögtön ezekkel kezd! És ne is mást kérdezz a Te álmod értelméről! A Te álmod a Te életedről szól, senki más nem jár a Te lélekútjaidon rajtad kívül. Gondolkodj az álmodon akár néhány héten át is!Tudom, nagyon nehéz lesz rémálmokkal dolgoznod. Mégis meg kell tenned. Azért vadultak el ennyire, mert a tudatodból kilökted őket, mint valami nem-kell gyereket. Nem akarod látni őket. De hát hozzád tartoznak a saját rémületeid, félelmeid, agresszióid, magányaid is! Öleld magadhoz őket!Kérhetsz segítséget is, van néhány jó álom-és szimbólumszótár és néhány jó álomfejtő. Jó szolgálatot tehet egy Hozzád értő kedves barát is. De akkor jók (a könyvek is, és az emberek is), ha nem pontosan és direktben közlik Veled, hogy ezt és ezt jelenti az álmod, hanem ha elkezdenek Veled lazán - merengve - rád figyelve beszélgetni. Inkább kérdeznek, mint közölnek. Vagy elmesélnek valami nagyon hasonló élményt egy középkori álmodótól, vagy a mítoszokból. És hagynak Téged továbbgondolni, lazán asszociálni. |
